JOBB AGYFÉLTEKÉS RAJZTANÍTÁS LÉNYEGE
„Megtanulni rajzolni annyit jelent, hogy megtanulunk látni.”
JOBB AGYFÉLTEKÉS RAJZOLÁS MÓDSZERTANÁNAK EREDETE
A jobb agyféltekés rajzolás módszertana Dr. Betty Edward nevéhez kapcsolódik. Amikor 1979-ben először megjelent Betty Edwards Drawing on the Right Side of the Brain című könyve, azonnali pozitív visszhangot kapott, és mindenki meglepetésére közel egy évig a New York Times bestseller-listáján maradt. Az azóta eltelt évek során Dr. Edwards háromszor átdolgozta a könyvet, hogy belefoglalja a tanítási technikák és a mögöttes elmélet fejlesztéseit és pontosításait. A könyvet ma már széles körben elfogadják a művészek, tanárok világszerte. A Dr. Betty Edwards által kifejlesztett jobb agyféltekés rajzolási módszer fejleszti azokat az észlelési készségeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a dolgokat olyannak lássuk, amilyenek valójában. Így pontosan vissza lehet őket adni, tökéletesen lehet ábrázolni egy ceruzarajzon. Megfelelő oktatással a rajz érzékelési készsége bárki számára megtanítható, és viszonylag rövid idő alatt el is sajátítható, bárki számára. Dr. Betty Edwards kidolgozott egy 5 napos kurzust, hogy az agy „jobb oldalán” tanítson rajzolni. Dr. Edwards és fia, Brian Bomeisler finomította és fejlesztette módszertanát és tanfolyamait az évek során. Brian szorosan együttműködött édesanyjával a módszertanról írt könyvük átdolgozásában és frissítésében, valamint egyedi rajzeszközök kifejlesztésében a reneszánsz művészek által használtak alapján, hogy segítsék a kezdő diákokat.
A JOBB AGYFÉLTEKE SAJÁTSÁGAI
Dr. Betty Edward a diákjainak a rajzolással kapcsolatos küzdelmei miatt végzett kutatásai a Nobel-díjas neurobiológus, Roger W. Sperry munkáira támaszkodtak. Sperry és kutató társai 1968-ban olyan kutatásokat tettek közzé, amelyek kimutatták, hogy az agy két felének nagyon eltérő, mégis specifikus funkciói vannak. Sperry szavaival élve minden félteke valójában egy tudatos rendszer a maga jogán; saját érzékeléssel, gondolkodással, emlékezéssel, érveléssel, preferenciákkal és érzelmekkel. Továbbá mind a bal, mind a jobb agyféltekében egyidejűleg tudatosulhat különböző, akár egymásnak ellentmondó, párhuzamosan futó mentális élmények. „Két agyad van: egy bal és egy jobb. A modern agykutatók már tudják, hogy a bal agyfélteke a verbális és racionális agy; sorozatokban gondolkodik, és gondolatait számokra, betűkre és szavakra redukálja… A jobb agyfélteke a nonverbális és intuitív agy; mintákban vagy képekben gondolkodik, amelyek „egész dolgokból” állnak, és nem érti a részleteket, sem számokat, sem betűket, sem szavakat.” - Richard Bergland "Az elme szövete". A legtöbb emberi tevékenység agyunk mindkét agyféltekéjének munkáját igényli. Mindkét agy félteke sajátos funkcióival járul hozzá a legtöbb elvégzett feladathoz (miközben az agy „egészként működik”), de néhány tevékenység főként az egyik agyfélteke dominanciájával jár, a másik jelentős beavatkozása nélkül. A rajz az egyik ilyen tevékenység, jobb agyféltekés dominanciával. További példák a hétköznapi életből:
A bal agyfélteke verbális, analitikus, szekvenciális rendszer. Nem tudnánk kreatív, intuitív feladat listákkal, tervezéssel boldogulni. Lépésről lépésre verbális, numerikus, szekvenciális elemzés szükséges az ilyesmihez.
A jobb agyfélteke pedig a vizuális, térbeli, észlelési rendszere. Ilyen például az arcfelismerés. Nem elemezzük az arcokat, és az egyes jellemzőket sorrendben nevezzük el, hogy felismerjük egy barát arcát. A felismerés azonnali, vizuális és globális (minden egyszerre).
AZ ALAP RAJZKÉSZSÉGEK ÉS A MÁSKÉPPEN LÁTÁS TANÍTÁSÁNAK KIPRÓBÁLT MÓDSZERTANA
Az a gondolat, hogy az agy különböző részei meghatározott funkciókat látnak el, azt sugallták Dr. Edwardsnak, hogy amikor rajzolunk, elmozdulást tapasztalunk megszokott gondolkodásmódunktól.
Az, hogy ezt a váltást szándékosan és tudatosan meg tudjuk valósítani, az elengedhetetlen lehet ahhoz, hogy megtanuljunk a megfigyelésből meríteni. Ahhoz, hogy Sperry kutatását a rajzolni tanulás problémájára alkalmazza, Betty Edwardsnak módot kellett találnia a verbális – a mi kultúránkban hajlamosan domináló - bal agyfélteke megkerülésére.
Olyan módokat, amelyek lehetővé teszik a szubdomináns jobb agyfélteke non-verbális használatát. Dr. Edwards kidolgozott egy általános szabályt ennek a problémának a megoldására, amely a könyvében és a jobb agyféltekés rajztanfolyamokon szereplő összes gyakorlat alapját képezi: „Ahhoz, hogy hozzáférjünk a szubdomináns, kissé nehezen hozzáférhető jobb agyféltekés módhoz, az agy non-verbális, vizuális percepciós rendszeréhez, olyan feladat elé kell állítani a saját agyunkat, amely a domináns verbális rendszert kikapcsolja.”
A szabály alkalmazásának kiváló példája a „fejjel lefelé mutató rajz”. Amikor egy fejjel lefelé fordított képet mutatnak be rajzolandó témaként, a bal agyfélteke verbális rendszere gyakorlatilag ezt mondja: „Nem csinálom fejjel lefelé. Túl nehéz megnevezni a részeket, és a dolgok szinte soha nem fordulnak fejjel lefelé a világon. Ez így haszontalan számomra, ha így teszel, akkor elmegyek innen." A domináns verbális rendszer „meghajol”, a szubdomináns vizuális mód pedig „megengedi”, hogy felvállalja azt a feladatot, amelyre tökéletesen alkalmas.
A RAJZOLÁS ALAPKÉSZSÉGEI
Betty Edwards szerint egy észlelt tárgy rajzolása (úgynevezett „realisztikus” rajz) egy vizuális észlelési készség, amely öt összetevőből álló készségekből áll. Ezek azok az alapvető készségek, amelyeket a tanfolyamaimon, szakköreimen, rajztávboraimon segítek elsajátítani:
1) Élek látása és rajzolása (néha „kontúrrajznak” nevezik)
2) Terek látása és rajzolása (úgynevezett negatív terek)
3) Kapcsolatok látása és rajzolása (úgynevezett „perspektíva és arány”)
4) Fények és árnyékok látása és rajzolása (az úgynevezett „árnyékolás”)
5) Az egész látása és megrajzolása (ezt nevezzük gestaltnak, „magának a dolognak”, a megfigyelt szubjektum lényegi természetének, amely spontán módon alakul ki az első négy összetevő készségéből).
Az ezen összetevők készségeinek oktatása megfelel a fent említett átfogó szabálynak, és olyan feladatokat mutat be a tanuló agyának, amelyek a bal agyféltekés módot lelassítják:
- Élek érzékelése: L-mód esetén „Túl összetett, túl lassú, nem szükséges a gyors elnevezéshez”
- A terek érzékelése: „Nem foglalkozom a semmivel. Nem hasznos; hisz a tér, üresség nem nevezhető el.”
- Kapcsolatok felfogása: „Túl paradox. Ne mondd, hogy a mennyezet ferde. Tudom, hogy vízszintes. „Ne mondd nekem, hogy a távolban lévő személy fele akkora, mint a közelben lévő. Ez nem passzol, abba amit tudok.”
- Fények és árnyékok érzékelése: „Túl bonyolult! És folyamatosan változnak! Ez így haszontalan.”
- A gestalt érzékelése: „Túl sok az összetevő, a részek. Nem tudok odafigyelni és megnevezni őket – csak az egészet fogom megnevezni.”
A rajz alapkészségein túl számos „haladó” készség is létezik; mint például az emlékezetből való rajzolás, a „képzeletből való rajzolás”, a különféle médiumok használata, a végtelen témával való megbirkózás, az absztrakció és a feltalálás – folyamatosan, egészen addig, amíg csak az ember szeretne fejlődni a rajzolásban.
MIT TANULHATOK MEG A JOBB AGYFÉLTEKÉS MÓDSZERREL?
A rajzolás megtanulása tehát több, mint „rajztanulás”. Paradox módon a rajzolás megtanulása azt jelenti, hogy megtanuljuk, hogyan váltsunk mentálisan bal agyféltekés dominanciából jobb agyféltekés üzemmódba. Ezt teszi a legtöbb rajzban képzett személy vagy rajztehetség, akár tudatosan, akár önkéntelenül vagy automatikusan teszi. A képesség, hogy tetszés szerint váltsunk gondolkodási módokat, hasznos következményekkel jár a gondolkodásra általában, és különösen a kreatív problémamegoldásra is.
